Nemrég Barack Obama, előtte a pápa, utána pedig a Rolling Stones is Kubába látogatott. Az agg Fidel Castrot felváltó öccse, Raúl Castro (aki szintén nem mai gyerek, 84 éves) fontolva haladó reformjai fémjelzik napjaink Kubáját. Nem kizárt, hogy a közeljövőben bedől az államszocializmus egyik utolsó bástyája és a karibi szigetvilág legnagyobb országában ismét szabadon lehet majd adni-, venni, többek között ingatlanokat is.

De hogyan vásárolhat ma Kubában egy külföldi ingatlant?

 
Közvetlenül a kelet-európai rendszerváltozásokat követően, az 1990-es évek elején Kubában bizonyos korlátok között lehetővé tették a külföldiek ingatlanvásárlását. Az engedélyeket szűk körben, elkülönített övezetekben adták ki, az árak pedig jelentősen meghaladják az átlagos kubai ingatlanárakat.

Ráadásul részleges nyitás ide, vagy oda, a külföldiek álságos, kemény valuta szerzésre irányuló előnyös megkülönböztetése volt ez az intézkedés, hiszen a kommunista szigetországot a jobb élet reményében csak az életük kockáztatásával, lélekvesztőkön, illegálisan elhagyni tudó kubai állampolgárok akkoriban még egyáltalán nem adhatták-vehették az ingatlanjaikat.

2013-ban pedig a külföldiek kubai tartózkodását szabályozó törvényt módosították éspedig úgy, hogy azontúl a külföldi ingatlantulajdonosok, vagy hosszú távú bérleti szerződés alapján lakásingatlant birtoklók minden további nélkül jogosulttá váltak éves tartózkodási vízumra, ami évenként automatikusan meghosszabbítható.

Szóval, azért messze még a kubai ingatlan-kánaán, bár mint lentebb látható: akadnak akik máris a kubai ingatlanpiaci forradalomról beszélnek. Mindenesetre most már a világ összes tájékán üzemeltetett, számos ingatlanos portál kínál kubai ingatlanokat is eladásra. Akár magyar nyelven, forintosított árúak között is nézelődhetünk.

 
A külföldieknek három lehetőségük van:

Aranyáron mért brutalista panoráma
 Kilátás a Habana Palace 1.2 millió dollárért kínált penthouse-ának teraszáról

1. Teljesen jogtisztán, de drágán

A legtisztább (és legdrágább) egy olyan, másik külföldi ingatlanját megvásárolni, aki 1990-et követően a fenti módon szerzett Kubában ingatlant. Az új, külföldi vásárlónak nem kell kubai tartózkodási engedéllyel rendelkeznie. Azonban az USA állampolgárok az embargó miatt (egyelőre) kimaradnak ebből a buliból.

2. A megbízható kubai nagynéni

Az USA-ban, főképp a közeli Floridában élő, jellemzően az anyaországból illegálisan emigráltakból és leszármazottaikból álló kubai diaszpóra körében népszerű zsebszerződésekkel a Kubában maradt rokon nevére venni az ingatlant (ugye ismerős a dunántúli termőföldek esete a zsebszerződéses osztrák gazdákkal), avagy, amikor egy megbízható kubai barát a névleges tulajdonos. Ez az előbbinél  jóval olcsóbb útja az ingatlanszerzésnek, azonban mindennek a kockázatát is fel kell vállalni.

 
Egyébként az USA és Kuba közeledése ellenére egyelőre az átlagos amerikai állampolgárok még nem fizethetnek be egy turistaútra Kubába, ugyanis az embargót nem oldották fel. 12 nevesített esetben látogathat USA állampolgár Kubába, vagyis ha nagyon akar, akkor lényegében egy inkognitós turistáskodáshoz valamilyen módon belefér (pl. üzleti út, sportolás, oktatás, kutatási tevékenység, vallási-, humanitárius látogatás, családlátogatás).

A kubai származású amerikaiak családlátogatás apropóján már régóta látogathatják a szigetországot, így zömében ők az első fecskék a külföldiek közül a kubai ingatlanbizniszben.

 
3. Kubaival házasodni

Kubai állampolgár házastársa tartózkodási vízum birtokában már jogosult arra, hogy közvetlenül kubaitól is vehessen lakásingatlant.

 
És a kubaiak hogyan adnak-vesznek?

 
Maguknak a szigetország lakóinak is meglehetősen új keletű a szabad ingatlanvásárlás, erre csupán öt éve, 2011 óta nyílt törvényes lehetőségük és azért ez se teljes körű liberó. Egy kubai állampolgár ugyanis legfeljebb egy lakást, vagy családi házat és egy üdülőt tulajdonolhat. A magáncélú gépjárműimportot pedig csak nemrég engedélyezték, és a legtöbb kubainak megfizethetetlenül drága egy új autó. Így  az ötvenes évek amerikai autómatuzsálemei még mindig jól ismert couleur locale, ha máshonnan nem, hát a Kubában turistáskodó magyar ismerőseink Facebookra töltött fényképeiről meggyőződhetünk erről. 

Az államszocializmus nem is olyan túlságosan régebbi szakaszában az újságokban még csak apróhirdetések sem jelenhettek meg, így a helybéliek a pletykákon keresztül jutottak az adok-veszek információkhoz.

A kubaiak azonban annyira rákattantak az "okosba" megoldott lehetőségekre – amit persze többnyire a kényszer szült–, hogy az átírási illeték elkerülése végett (pedig nem sokkal több, mint a magyarországi: 4 százalék terheli az eladót és ugyanannyi a vevőt - persze az sem kizárt, hogy nem szeretnének a hatóságok látáskörébe kerülni a vevők, elkerülendő a kínos kérdéseket: vajon miből tellett a vásárlásra?) tömegesen trükköznek az egymás közötti adásvételek leplezésével, amelyek így gyakran a telekkönyvbe nem kerülnek átvezetésre.

Ahol mostanában pörögnek a többi apróhirdetés mellett az ingatlanok, a meglehetősen puritán felületű revolico.com internetes honlap.

Kubában ugyanis nem meglepő módon a lakosság személyi számítógéppel, laptoppal ellátottsága, az okostelefonok elterjedtsége és az internetes lefedettség, a szolgáltatás folyamatossága valamint a sávszélesség is jóval elmarad a fejlettebb, nyílt társadalmakhoz képest. Ezért csupán a hirdetések linkjei szerepelnek a kezdőfelületen az egyetlen mondatba sűrített, alapvető adatokkal. A linket megnyitva nézhetjük meg a hirdetéseket, ahol azért már legalább több, mint feléhez fotókat is csatolnak.

Azonban a késő Kádárkort idéző, fű alatti megoldások hazájában a kapitalizmus ha lopakodva is, de utat tör magának. Immár ingatlanközvetítők is működhetnek, sőt a rövid távú bérleti piacon már az airbnb-n is kínálnak kubai szoba-, vagy teljes lakáshasználatot. Ráadásul a vendégkommentekbe beleolvasva kiderül, hogy olykor olyan prémium kedvességgel is előrukkolnak a szállásadó házigazdák, mint például, hogy a vidéki kisvárosból Havannába utazó turisták kedvéért éjjel kettőkor felébredtek, hogy kávét főzzenek nekik.

Milyenek az árak?

 
Kubában kettős valutarendszer van: a „mezei” kubai pezóért (CUP) lényegében csak alapvető termékeket lehet vásárolni, minden mást a konvertibilis kubai pezóban (CUC)-ban mérnek. A hirdetésekben azonban az árakat olykor simán dollárban, esetleg euróban tüntetik fel.

Az amerikai dollárhoz rögzített valutáért, ami egy bevállalósabb külföldinek már akár érdekes lehet: Havanna központjában 30 négyzetméteres lakást akár 20 ezerért is vehet, vagyis átszámítva alig öt és fél millió forintért, de kínálnak egymillió dollár feletti, tengerparti medencés villákat is, avagy a fentebb hivatkozott penthouse-t. Szolidabb tengerparti hétvégi házikós hirdetést ellenben már 10 ezer CUC-tól is találni.

Azért azt tudni kell, hogy a spanyol gyarmati stílusban épült, gyakran százéves épületeknek nem hogy a teljes körű felújításáról, hanem az egyes lakások normális korszerűsítéséről se nagyon beszélhetünk. Többnyire olyan eklektikus anyaghasználatú, sufnituning megoldásokat látni az alacsony árfekvésű kubai aprókhoz csatolt lakásfotókon, ami nálunk már a hetvenes években is ciki volt. Az épületanyag drága, egy csomó importtermék hiánycikk, mindez meglátszik az új építésű házak gyakran megmosolyogtatóan bénácska részletein is.

Ez a ház 2014-ben 180 ezer euróért kelt el

Persze ettől még mindennek meg van a maga bájos hangulata, mint a lepukkantabb pesti bérházaknak, ráadásul szinte örökké napfényes, trópusi környezetben, ahonnan jó esetben már az ablakból látni a tengert.

Azért szerencsére egyre több a klímával felturbózott lakás, ha csak rövid távon airbnb-zünk bérlőként, akkor csakis ilyet érdemes kivenni, pláne ha az áramellátással is szerencsések vagyunk ott tartózkodásunkkor.

A rövid távú bérleti, airbnb-árak hasonlóak, mint Magyarországon, vagy bárhol másutt Európában, ám a revolicon barangolva már havi 30 CUC-ért, vagyis alig több, mint 8 ezer forintért is bérelhetünk lakást. Kubai viszonylatban ez nem is meglepően olcsó, hiszen egy ottani orvosnak a teljes havi fizetése ennyi.

A bizonytalan szocialista jövő

Hogy mit hoz a jövő, azt nem lehet tudni. Akadnak, akik már most a kubai ingatlanpiaci forradalomról beszélnek, ahol napi szinten vásárolnak a kubai származású amerikai befektetők zsebszerződésekkel 200 és 400 ezer dollár közötti ingatlanokat, és a felújításokra is száz-kétszázezreket költenek.Például a Wall Street Journal egy tavalyi cikkében is ilyen hangzatos, "forradalmi" címmel indított. Persze a címszerkesztőnek se kellett orwelli magasságokig elengednie a fantáziáját, hiszen Amerikában a "Kuba" és a "forradalom" egy címen belül eléggé kattintásvadász telitalálat.

Luxusingatlanként bérletre hirdetett medencés villa

Ha kiszámítható, teljes körű áttérés menne végbe a kapitalizmusba – avagy legalább egy kínai típusú, pro forma szocializmusba, ami sok szempontból valójában kőkemény kapitalizmus –, akkor viszont valóban aranybányává változhat a kubai ingatlanpiac, hisz a szigetország turizmusának a luxusszintre (sőt, egy megbízható színvonalra) emeléséhez a tengerparti fejlesztésekben óriási a potenciál.

Emellett a Magyarországnál mind területben, mind lélekszámban egy kicsit nagyobb ország (mintegy 111 ezer négyzetkilométeren kicsit több, mint 11 millió fő él) lerobbant lakásállományának a korszerűsítése, illetve az új építések is meglendülnének. Ráadásul, az ország meglehetően urbanizált: a lakosság háromnegyede városokban él és a több, mint kétmilliós Havanna mellett két vidéki nagyvárosnak is több, mint egymilliós a lélekszáma. Mindez szintén az ingatlanfejlesztések melletti érv. Persze, ha már lesz fizetőképes belföldi kereslet.

100 ezer ingatlan egy helyen (x)

Címkék: külföld kuba ingatlanpiac