New York-i sztárépítészek mesterműve Dalmáciában
Lopud egy piciny, alig 4 négyzetkilométeres dalmát szigetecske Dubrovnik közelében. Fénykorát a XV. század közepén élte. A Velencével vetekedő, gazdag adriai-tengeri városállam, a Raguzai Köztársaság egyik adminisztratív központja is itt volt.
Akkor több, mint ezren lakták, a XIX. század közepén már 500-an sem, jelenleg még a 300 főt sem éri el az állandó lakosainak a száma.
Itt vásárolt meg Seven Harris New York-i építész és Lucien Rees Roberts belsőépítész egy romos állapotú, XV. században épült házat. Ez a duett ugyanabban a loftban bérel irodát és hosszú évekre visszanyúló szakmai, illetve immár magánéleti barátság köti őket össze.
A világ minden szegletében zongoráztak le hasonló, a szakma elismerését is kiváltó sikereket. Amikor is megtervezték egy-egy, akár több száz éves épület felújítását és lakberendezését: a legapróbb részleteket is beleértve.
Ezt a dalmát házat azonban már nem a megrendelőiknek, hanem saját maguknak vásárolták, építették újjá és csinosították.
A korszerű nyaralóvillában a modern elemek és a kényelmi funkciók egy jottányit sem rontanak az épület eredeti hangulatán.
A természetes fény mesteri kihasználása, a hely szellemiségéhez történő alkalmazkodás, valamint a művészi szintűen kidolgozott részletek képezik szakmai krédójukat.
Ez alól a Vila Santo Spirito sem képez kivételt. A tradicionális adriai kőházban remekül ötvözték a hagyományokat a modern dizájn elemekkel.
"Az egyszerű, eredeti formavilág megőrzése volt a fő célunk, mint ha a ház mindig is így állt volna itt, érintetlenül” - foglalta össze Harris.
A tetőre is kézműves kidolgozású cserepek kerültek, valamint a járólapok is hasonlóan egyedi gyártású iparművészeti alkotások. Pusztán megerősítették az eredeti kőfalakat és a fagerendák is a restaurációt követően a helyükön maradtak.
Azonban mivel még sem egy teljes körű, az eredeti állapothoz semmiképpen sem nyúló restaurálás volt a cél, a beosztáson némiképp változtattak, hogy még szellősebb, világosabb összhatást érjenek el.
A bútorok és a dekorációs elemek egyszerűek, letisztultak, többnyire fehér színűek, hogy a több évszázados kőfalak dominálhassanak.
És hát természetesen kimaxolták a páratlan panorámát a tengerre. A nappali az emeleten, míg a konyha és az ebédlő a földszinten került kialakításra.
Bármennyire is klassz a ház, azért egy ilyen helyen mégis csak a kertben ejtőznének legtöbbet a lakók és a vendégek. Mondjuk érthető a képeket elnézve.
Önök el tudnának viselni itt egy nyaralást, vagy elfogadnák akár egy állandó nyaralónak?
