Cuki prolihumor az egyik legmenőbb budai luxusövezetben
Gondolom, hogy azzal nem vagyok egyedül: ha a pénz nem számítana, a Gellérthegyen szeretnék lakni. Miért? Patinás zöldövezet, tiszteletreméltó múlttal, nem a semmiből elővarázsolódott, neo-luxustanyák burjánzanak errefelé csupán.
Ráadásul a budai, sőt még a pesti városközpont is csupán egy köpésnyi távolságra. Vagyis nem kell a világ végéről, ködben-hóban-sárban, de akár verőfényes napsütésben sem dugókban caplatni. És "közlekedéslottózni", hogy akkor most húsz perc, vagy két óra alatt érünk a központba. Illetve az időben ugyan kiszámíthatóbb tömegközlekedőknek sem kell 2-3 vagy akár 4 járművet váltaniuk.
No de hát akiknek a Gellérten villára, vagy legalábbis valamelyik épületben egy lakásra sem telik, szerencsére azért ingyen és bérmentve sétálhatnak a friss levegőn, a budapesti panorámában is kellőképp gyönyörködve.
Magam is megtettem nem kevésszer, ám ezt a proletár viccet csak nemrég vettem észre, holott a lábam előtt hevert.
Ugyan a fémöntéshez SEM (:-)) értek, de gyanítom, hogy még az öntödében fejtette ki a jómunkásember, hogy ő azért inkább Fradi-drukker, vagy legalábbis utálja az Újpestet.
És mindez az egyik legmenőbb villasornál, a Minerva utca sarkánál (ahol például a II. Világháború alatt Raoul Wallenberg svéd diplomatái az utolsó pillanatban mentettek meg a faji alapon kivégzésre kárhoztatott zsidókat, például az akkor még kamasz Zwack Pétert) a Szabó Dezső sétány irányába.
