Véglegesített a NOK, az államilag támogatott lakáslottó
Mi az előnye és mik a kockázatai?
A közismert rövidítéseként NOK-ként ismert, Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről hozott törvény immár végleges. A köztársasági elnök által egyszer visszadobott, majd a 17 finomítást (az első körben elfogadott törvényszöveg módosításainak a száma) követően az új lakások vásárlását élénkítő pénzügyi konstrukcióként léphet a piacra.
Persze az ördög a részletekben rejlik: a törvény által is meghivatkozott kormányrendelet még nem készült el, illetve a hatályba lépése sem azonnali, de csupán alig két hét múlva már éles.
A jogszabály legfájóbb hiányossága azonban fennmaradt. Vagyis, hogy az országos betétbiztosítási alap (OBA) továbbra sem védi a nokozásba belevágó lakásvásárlókat. Legalábbis, ami a nokkal új lakásvásárló tagokat illeti. Ami pedig a fogyasztói csoportok szervezőit érinti: továbbra is úgy tűnik, hogy az állami támogatás megszerzéséhez szükséges, úgynevezett „megbízható szervező”-minősítés megszerzésére nagyon kevés vállalkozás felel meg. Szakértők szerint csupán kettő, sőt akad, aki csak egyetlen egy ilyenről tud.
A megbízható szervező minősítés megszerzéséhez ugyanis legalább ezer lakóingatlan építésében vagy értékesítésében kellett már részt venni.
Persze az állami támogatás hiányában, e feltétel nélkül is bele lehet vágni NOK-csoportok szervezésébe. A dolog szépséghibája, hogy a legfeljebb 30 százalékos, maximum havi 25 ezer forintos állami támogatás nélkül így már kinek érné meg?
Mivel a lakáskasszák is némiképp hasonló előtakarékosságot kínálnak, csak négyszer kevesebb állami támogatással, az olyan családoknak, ahol négyen belevághatnak lakáskasszás előtakarékosságba, már elveszik a nok előnye. Hisz ha egy lakáskassza neaddjisten bebukna, akkor a betétbiztosítási alap kártalanítja a befizetőket, egy nok közösségnél pedig ilyen nincs.
Azért a lottó mégis csak lottó
Ismét szót kell ejteni a szerencseelemről. A lakáskasszáknál ugyanis nincs sorsolás, ott az előtakarékossággal, meg a rárakódott állami támogatással nem tudunk idő előtt vásárolni. Persze a noknál is végig kell fizetni az összes részletet, akár az első körben jutottunk a hőn áhított ingatlanunkhoz, akár a sor legvégén.
Azt nem szükséges részletezni, hogy miért is jár jobban, aki minél előbb megveheti a lakást vagy házat, de érdemes azért végiggondolni, hogy milyen többletkockázatot viselnek a sor végén kullogók.
Kezit csókolom, 10-15 év múlva hogyért tetszik nekem lakást építeni?
A nok lényege az állami támogatáson felül, hogy a legalább 120 tagból álló csoportok kamatmentes kölcsönt nyújtanak egymásnak. A futamidő pedig baromi hosszú. Legkevesebb 10, legfeljebb 15 év. Mint már fentebb említettük, a nokot a betétbiztosítás hiánya miatt támadják főképp, attól féltve a jónépet, hogy hasonlóan járhatnak, mint a Questor, Buda-Cash, „Karcagi Marcsika”, meg az elmúlt néhány év többi brókerbotrány-károsultjai.
Nos, ilyen szempontból a törvény fehéren-feketén előírja, hogy egy nokba belépő tagokkal alá kell íratni egy nyilatkozatot, miszerint tudomásul veszik, hogy az OBA nem védi meg a befizetéseiket.
Vagyis ezt követően már bajosan lehetne az utcára vonulva tiltakozni és állami kártalanítást kérni. (Más kérdés, hogy az a család, aki így bukja el a megtakarításai nem kis részét, attól még komolyan pácban lehet, hogy nincs erkölcsi alapja a mentőöv utáni kapálózásra.)
Azonban ki tudja előrelátni azt, hogy 10-15 év múlva milyenek lesznek az új építésű ingatlanárak? Mindezt jelentősen befolyásolja persze, hogy miképp alakul az infláció. E téren inkább ahhoz hasonló kockázati elem is képbe kerül, mint korábban a svájci frankos devizahitelesek esetén, hiszen a svájci frankhoz képest a forint lejtmenete miatt emelkedtek a csillagos égig a havi törlesztőrészletek.
Nyilván a noknál nem az árfolyammozgás apropóján, hisz forintról beszélünk (persze az sem teljesen kizárt, hogy egy-másfél évtized múlva már nem is forint lesz a fizetőeszközünk, hanem euró, no meg az sem, hogy akkor már nem is lesz euró), hanem mi van akkor, ha a mostani, történelmi mértékkel is rendkívül alacsony infláció meglódul?
Ha egy olyan lakás – amit a törvényben biztosított legmagasabb nokos összegen –, most negyven millióért meg lehetne venni, akkor már a többszörösébe fog kerülni? A jogszabály ugyan lehetővé teszi az egyösszegű többletfizetést, de hát nyilván úgy már nincs sok értelme az egésznek, ha végül a nokos buliból csak egy kis része elég a pénznek a vásárláshoz. A még meg nem született kormányrendeletben kerülnek kidolgozásra a korrekciós lehetőségek, nem kizárt, hogy valamiféle inflációkövetés, avagy a lakáspiaci átlagármozgások követése ott kerül lefektetésre.
Illetve ráterhelhető-e a többletköltség vállalása azokra a szerencsésekre, akik előbb jutottak sorra?
A törvény szerint önmagában nem, és elég meglepő volna, ha a kormányrendeletben pedig ilyesmit viszont majd előírnak.
Mit tehet az a NOK-tag, aki nem bízna azért mindent a vakszerencsére?
HA van rá pénze, akkor többlet-előtakarékoskodhat, legfeljebb a vállalt befizetések 40 százalékáig. Illetve egy licit keretén belül soron kívül vásárolhat lakást, feltéve ha emellett az összes részletet időben befizette. Azonban a lottó mégis csak lottó, legfeljebb a licitálók olyan lottózónak minősülnek, akik a felárat bevállalva, kombinációs szelvényekkel növelik az esélyeiket. Nem lehet fellicitálni az égig. Az Áder János államfő által visszadobott törvényt többek között e körben módosították. A hátralévő befizetéseknek ugyanis legfeljebb a 60 százalékáig lehet licitálni.
Sőt, akár ki is zárhatják az egyes NOK-közösségek a licitet, ha azon belül úgy döntenek.
Tényleg egy elavult, dél-amerikai formátumot sikerült behozni?
A nokot ért támadások jelentős része arra irányul, hogy a néhány éve már törvényileg betiltott fogyasztói csoportokat (pontosabban: újak szervezését) egy, a kritikusok szerint: „kockázatos, primitív pénzügyi konstrukciót” támasztanak fel.
A fogyasztói csoportok hazánkban a rendszerváltást követően, a kilencvenes években élték a fénykorukat, ám azóta okafogyottá váltak, hiszen a fejlett bankrendszer által nyújtott hitelkonstrukciókkal mindez kiváltható. Ráadásul most nem plazmatévékre meg családi kisautókra, hanem jóval nagyobb értékű vagyontárgyakra, új építésű ingatlanokra megy a játék.
(Azt, hogy a „fejlett bankrendszer” és a „felelős hitelfelvevők” mennyire teljesítettek jól, ékes példa a frankhitelesek mizériája.)
Nos, a nok egy olyan új termék, amit nem kötelező igénybe venni. Várjuk ki, hogy egyáltalán mennyire lesz népszerű és biztonságos. Ha neaddjisten a törvény második körös elfogadásával némiképp beépített többlet biztonsági elemek ellenére mégiscsak tömegesen bukják be a nokosok a pénzüket, akkor jöhet a közismert bankkártyás reklám agyonparafrazált szlogenje, a: „Minden másra” pedig ott az OBA-kártalanítási kötelezettség hiányáról aláírt tájékoztató lobogtatása. „Bocsika, de hát aláírtátok, hogy kártalanításra ne számítsatok.” Közpénz nem vész el, mivel az állami támogatás a törvény szerint az utolsó körben, az adásvétel megkötésekor kerül kifizetésre.
Ami viszont fontos: a lakossági pénzügyi kultúra fejlesztése. Minden egyes NOK-tagnak a szájába kell rágni, hogy ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, akkor ne számítsanak állambácsi kártalanítására.