Kenjük körül bútorainkat falakkal!
Pár tipp arra nézve, hogy miként érdemes ingatlanbefektetésről, illetve lakásvásárlásról gondolkodnunk.
Néhány éve igen népszerűek voltak egy angol úr, bizonyos Murphy törvényei. Az illető frappáns, mini szatírának is beillő aforizmákban fogalmazta meg szervezett életünk eseményeit. Például azt, hogy egy bizottság fél óra alatt dönt egy atomerőmű sorsáról, de a székház mellé létesítendő biciklitároló vitája akár az egész ülésnapot kitöltheti. Hiszen az első esetben súlyos szakmai szempontokat kellene mérlegelnie, míg egy biciklitárolót mindenki el tud képzelni.
Volt anno egy másik, ugyancsak angol úr, Parkinson (a pontosság kedvéért: Cyril Northcote Parkinson - képünkön) is, aki hasonló törvényszerűségekre bukkant a modern állam működésében. Neki azonban a felesége, Parkinson-né (valójában Ann Fry, író, újságíró) is éles szemű megfigyelő volt. Nőként elsősorban a háztartás, család és persze az otthonteremtés folyamán fellelhető mindennapi ügyetlenségeinkre fókuszált.
Házépítésnél például első lépésként azt ajánlotta: ne egy kész, típusterv alapján elkészült épületbe akarjuk bezsúfolni a családtagjainkat meg a dolgainkat, hanem fordítva. Rakjuk le – akár képzeletben, hogy mire van szükségünk, aztán „kenjük körül egy házzal”. Azaz pontosabban kb. „kenjük körül bútorainkat olyan falakkal, amelyek közt elég élettér van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat”...
Persze egy otthonteremtés realistább körülmények között zajlik. De azért nem árt végiggondolni: milyen lakásra/házra van szüksége a családnak? Hiszen egészen más ritmus szerint él egy fiatal pár, mások az igényei, ha már gyermeknevelésre is gondol, és egészen más tempóra, környezetre van szüksége egy idősebb párnak, akiknek már a felnőtt gyermekeik is önállósultak.
Arról nem is beszélve, mennyire más megfontolások alapján kell döntenie annak, aki befektetési célból vásárolna ingatlant, akár csak arra az időre is, amíg a gyermeki felnőnek.
Fiataloknak elvben a legjobb lenne valamelyik új építésű lakóparkban körülnéznie, ha az ár másodlagos szempont lenne. E lakóparkok lakásaiban az energiaellátás szabályozható, a ház karbantartására nem kell sokat költeni. Viszont a közös költséget jelentősen megdobja a házakat körülvevő park fenntartása, az őrzési feladatok magas díja és hasonlók.
Fiatalok szívesen választanak régi házakban lévő lakásokat, főként a városok központjához közeleső területen. Nekik arra kell számítaniuk, hogy ezek a házak – főként Budapesten – évtizedekkel korábban épültek és nem használt az állaguknak a negyven évnyi „ingatlankezelés” sem. Könnyen előfordulhat, hogy milliókat kell összedobni a lakóközösségnek a közös költségen felül, mert nem futja a felújítási alapból a lift cseréje, vagy a tető megjavítása.
Gyermekes családoknak is jó szívvel ajánlható a lakópark, akár kicsit kijjebb a városból, például Kőbányán, hiszen a legtöbb zárt udvarán még van kisebb-nagyobb játszótér is, ami a gyerekek biztonságát szolgálja. Nekik viszont nem árt körülnézni: van-e a környéken óvoda, iskola, gyermekorvosi rendelő?
Idősebbeknek a lakóparki lakásnál, különösen, ha belső játszótere van, azt kell megfontolniuk: mennyire képesek elviselni a gyerekzsivajt?
Aki viszont bérbe adná a megszerzendő ingatlant, elsősorban arra figyeljen: a lakás úgynevezett „jó környéken” legyen. Ma ugyanis új építésű házban egy külső pesti kerületben egy kis, egyszobás lakásért csak 60 ezer forint körül kaphatnak, míg egy ugyanilyenért a belvároshoz közel, például a Józsefvárosban vagy a VII. kerület külső részein akár 90-100 ezer forintkörül is megadnak. A budai oldalon ennél is többet: így a lakás ára és költségei évekkel, akár évtizeddel is hamarabb megtérülhetnek.