Egy olyan urbanista vitaestet hallgattam végig, amiről cseppet sem lehetett azt mondani, hogy pusztán száraz és udvarias hajbókolásról szólt egy sikeres projekt felmagasztalásától vezérelve, ugyanis az ellenvéleményeket is bátran kifejtették a meghívott előadók. A józsefvárosi tömbrehabilitációkról volt szó, elsősorban a legnagyobbikról: a Corvin sétányról és a felvezető területeiről.

Fotó: Indafotó/Fecske

Az ezredfordulóra Középső-Józsefváros, de mondhatni, hogy a kiskörút és a nagykörút közötti Palotanegyed, valamint a külső, részben kertvárosias városrészei (pl. Tisztviselőtelep) kivételével, annyira lerongyolódott a kerület, hogy a teljes elgettósodása fenyegetett.

Akkoriban lakást akár vásárolni, akár bérelni vágyóknak közhelyszámba ment az apróhirdetésekben az alábbi fordulat: „Bárhol, kivéve a VIII. kerületben”.

Kerületi szinten – fővárosi támogatással – az alábbi intézkedésekkel sikerült a gettósodást megakadályozni:

- a türelmi zónák kialakításával az utcai prostitúció kiszorítása (középkorú és idősebb olvasóink talán még az árakra is emlékeznek, hogy mennyiért is lehetett igénybe venni a Baross utcán, valamint az abból nyíló mellékutcák kocsisorain az éjszakai pillangók szolgáltatásait)

- a térfigyelő kamerarendszerek kiépítésével a bűnözés visszaszorítása (mondhatni, inkább nettó bűnöző-exportőrré vált a kerület, hiszen a környéken lakó, jellemzően szegényebbekhez egyre kevésbé érte meg betörni, pláne, hogy immár a térfigyelő kamerák is megnehezítették az elkövetést, akkor már jóval inkább megérte a gazdagabb kerületekbe átruccanni portyázni)

 - és főképp a jelentős volumenű tömbrehabilitációs projektek.

Fotó: Indafotó/Daromary

 

A Corvin sétány a nagyobbik volumenű, nyolcezer, zömében önkormányzati tulajdonú, ramaty állapotú lakás lebontását követő, 22 hektáros területet felölelő ingatlanfejlesztés. Ezzel kezdték a tömbrehabilitációt, majd a következő fázis, a kicsinosított Mátyás teret és környékét eredményező Magdolna-negyed rehabja.

Az első két előadást a fejlesztések lebonyolítására alapított józsefvárosi önkormányzati projektcég két képviselője tartotta.

Molnár felvázolta, hogy a dzsentrifikációban meddig érdemes elmenni. Mi is az a dzsentrifikáció, no meg jó, vagy rossz dolog? Nem is olyan egyszerű eldönteni.

Amikor is jellemzően a még nem túl magas jövedelmű, fiatal értelmiségiek kiszorítják a helyi szegényebb lakosságot a belvárosból (értelemszerűen a tágabb értelemben vett belvárosról beszélünk. Ha abban gondolkozunk, hogy mindez általános életminőség javulással is jár, akkor nyilván pozitív jelenség. Hiszen az épületek külső-belső csinosításával, a közösségi terek minőségibb használatát is beindítják az ilyen folyamatok.

Ha pedig abból, hogy egy kerület, egy város, sőt egy ország sem kellene, hogy „az út mellett”-hagyja a saját szegényeit és a területfejlesztések a szegények, lecsúszottak, elesettek kiszorításával járnak, akkor viszont nem feltétlenül jelent a dzsentrifikáció üdvözítő folyamatot.

Horváth Vera és Pósfai Zsuzsa pontosan ebből az aspektusból kritizálta a projektet. Azt is felemlítették, hogy az eggyel korábbi, még a rendszerváltás előtt megkezdődött nagy tömbrehabilitációs projekt, a ferencvárosi azt eredményezte, hogy a IX. kerület szegényeit átszippantotta a Józsefváros, most pedig ki tudja, hogy hová morzsolódnak tovább,

A komplex kérdést urbanisták, építészek, közgazdászok, szociológusok járták körül.

Emberükre akadtak Molnár Györgyben, aki elmondta, hogy közgazdászként egyébiránt a mélyszegénységgel kapcsolatos problémák a fő szakterülete. Kifejtette, hogy a gettósodást is hasonlóan lehet felszámolni, mint a szegregációt az oktatásban.

Ha egy osztályban a hátrányos helyzetű gyerekek száma eléri az összlétszám kétharmadát, akkor már szinte lehetetlen a felzárkóztatás. Míg ha a létszám egyharmada, akkor erre képzett és lelkes pedagógusokkal komoly sikereket lehet elérni.

A dzsentrifikációval a Józsefváros esetében tehát nem teljes körűen szorították ki a fiatal yuppiek a helyi csórókat, akik közül a roma populáció is jelentős, hanem arra az arányra törekedtek, hogy mindenki jól járjon.

A cserelakások esetében egyébként kivétel nélkül jobb minőségűt, gyakran nagyobbakat is kaptak az önkormányzati bérlők, illetve választásuk szerint pénzbeni megváltást is kérhettek.

Alföldi György (a BME-n urbanistákat is oktat) elmondta, hogy arra fokozottan ügyeltek: még véletlenül sem essen senki lakásmaffiózók áldozatául. A kis, komfort nélküli lakásukat elhagyni kényszerülőket szinte kivétel nélkül meggyőzték, hogy ne pénzbeli megváltást válasszanak, mert akkor a lakhatásukat nem fogják tudni megoldani.

 

Kétmilliárd-hétszázmillió forinttal rondább

 

Pákozdi Imre építészeti szempontból bírálta a projektet. Elismerte, hogy az épületek többnyire tetszetősek, a zöldterületeket, a kertépítészek munkáját külön megdicsérte, ám kitért arra, hogy az épületek indokolatlanul magasabbak 2-3 szinttel, mint ahogy esztétikailag a legszebben festenének. Valamint, hogy a látványtervekhez képest egy csomó minden másképp valósult meg.

 

Fotó: Indafotó/Daromary

 

Alföldi prózai válasza: a főváros részéről beígért támogatás kétmilliárd-hétszázmillió forinttal lett kurtább, ezért a beruházó a bevételkiesést így tudta kárpótolni.

A sétány a tervek szerint nem is plázával kezdődött volna, Molnár elmondta, hogy ő sem örült ennek az újabb, profitmaximalizáló kényszermegoldásnak, ám utólag nem bánja, hiszen egy olyan közösségi tér jött létre, ahol vegyül a „bennszülött”, részben roma, szegényebb lakosság és az új épületekbe beköltöző, puccos „gyüttmentek”.

 

Fotó: Indafotó/fgjy

 

Mindent összevetve, ezek a projektek olyannyira visszahelyezték Józsefvárost a térképre, hogy például amikor a Kesztyűgyárat adták át a Rév 8-asok a Mátyás téren, akkor Budáról átbringázó fiatalok szó szerint térképen keresték a teret.

Van itt azonban egy inkább szociológiai aspektus: a kilakoltatottak utógondozása, de legalább az utókövetése sajnálatos módon elmaradt. Talán ennél is fontosabb, hogy ez a projekt sem tudja kiváltani egy országosan működőképes, állami szociális lakásprogram hiányát.

 

Címkék: corvin józsefváros négyzetméter viii. kerület urbanizmus tömbrehabilitásció